2×10 parancsolat a harmonikus együttélés érdekében
Amit soha ne tegyünk:
1., A szerelem, a házasság nem egy boldog vég, hanem kezdet. Egy szép és nagy verseny startja. Egy út, amelyen alkalmazkodónak, rugalmasnak kell lenni. Elindultunk egymás felé.
2., A szó veszélyes fegyver! Hatása ártalmasabb mindennél. A maró, kegyetlen szavak ártóbbak bármilyen durva fizikai sérülésnél. Az egyszer kiejtett szót nem szívhatjuk vissza, az még hónapok, évek múlva is ott motoszkál és rombol a másik lelkében.
3., Soha ne kicsinyeljük le partnerünk képességeit, őszinte törekvéseit. Az otthon melegét elsősorban a nő teremti meg, de a férfiak is hozzá tudnak tenni. A két legfőbb helyszín, a konyha és a hálószoba; s itt mindenki szeretne a legrövidebb idő alatt profi lenni akkor is, ha korábban sem a levest, (sem a partnert) igazán nem tudta még „megfőzni”, maradéktalanul boldoggá tenni. Ne legyünk türelmetlenek, s főleg mások előtt ne élcelődjünk az ő rovására.
4., Soha ne gúnyolódjunk komoly érzelmi viszonyaink felett. A jópofaságnak, az idétlenségnek itt nincs helye. Mások cinikus, humorosnak szánt megjegyzéseihez ne legyünk partnerek. Ez a szerelem a miénk, intimitását őrizzük meg, s partnerünket mindig tartsuk fontosabbnak bármilyen „jóbarátnál”, aki esetleg még egy sörre meghív akkor, amikor már indulnod kell a párodhoz haza.
5., Soha ne függjünk túlzottan a külvilág véleményén. Lehetnek jószándékú megjegyzések, segítő kritikák is köztük, amit érdemes meghallgatni, de azt ne engedjük, hogy „barátok” vagy „barátnők” az indiszkréciójukkal ártsanak a kapcsolatnak. „Ti hogyan csináljátok? A te férjed hogyan szereti?„ Ilyen és hasonló megjegyzésekre a jó válasz: Várom a következő kérdést!
6., Ne pusztítsuk el egymás illúzióit. A lehetőségekhez képest mindig legyünk ápoltak, koszosan, mocskosan, büdösen senki nem vonzó. Vannak helyek, ahová egyedül megy az ember, a WC-re például ne kísérjük el a párunkat. Ma ugyan a fürdőszobában gyakran együtt van a mosdó és a WC csésze is, de illúzióromboló tud lenni, ha a másik ott trónol.
7., Ha lehet, soha ne zárjuk a napot haraggal, beszéljük meg a dolgokat higgadtan, nyugodtan, őszintén. A szerelem és a házasság több mint a barátság, vagy egy testvéri kapcsolat; ez a lehető legbizalmasabb viszony, melyben nyugtalanságnak, kínzó képzeteknek hosszú távon nincs helye.
8., Együttléteinket sem a szerelemben, sem a házasságban ne tegyük kényszeressé. Lazítsunk néha, mindenkinek szüksége van énidőre, adjunk a másiknak is szabadságot. A távollét sokkal inkább kitermeli az együttlét óhaját, mint a tapadó, tolakodó magatartás.
9., Ne szőjünk külön kapcsolatokat. Ne legyen szükség később magyarázkodásra, átlátszó hazugságokra. Törekedjünk rá, hogy a baráti körünk is olyan legyen, amit a másik is el tud fogadni, ahol a társ is „otthon” van, és jól érzi magát.
10., A féltékenység, a túlzott féltés minden szerelemnek, házasságnak a halála. Azon semmi szégyellnivaló nincs, ha valaki félti azt, akit szeret, de fontos a bizalom is. Akit szeretsz, azt engedd a saját útján járni. A betegséggé fokozódó féltékenység tönkretesz mindent és mindenkit, küzdeni kell ellene. Tépjük ki magunkat az oktalan önkínzásból, kezdjünk kreatív tevékenységekbe, mely minden erőnket és figyelmünket leköti.
Amit soha ne mulasszunk el:
1., Érzéseinket, szép és gyengéd gondolatainkat feltétlenül közöljük társunkkal, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik. Az érzelmi függés kisebbrendűségi érzéssel jár együtt, amely a másiktól várja a biztosítékát. A szerelmes ember sérülékeny, szíve – lelke kitárva, s szomjazza a nyugtató, biztató szavakat.
2., Ha figyelemre, szeretetre vágyunk a partnerünktől, először mi adjunk neki, legyünk kezdeményezők! Nálunk van a labda, s a társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előtte tőlünk megkapta. Kettőn áll a vásár, válaszolni mindkét fél számára kötelező! Legalább egy mosoly, egy érintés jár annak, aki kezdeményez. Ahogy korábban írtam: érzelmeinknek mindig adjunk hangot.
3., Őszintén érdeklődjünk érzései, gondolatai iránt. Ezután várhatjuk el, hogy ő is figyeljen ránk, kérdezzen minket. Ne abból induljunk ki, hogy róla már úgyis tudunk mindent. Minden nap, minden óra hozhat újdonságot.
4., A szerelem, a házasság érzelmi mélységeit az határozza meg, hogy milyen mélységeket és magasságokat tudunk közösen bejárni. „Amit tudok, az már nem én vagyok; hogy ki vagyok azt nem tudom.” (Fritz Kahn) A tudatalattinkban mélyen megbújó történések határozzák meg tetteinket, egyéniségünket. Cselekedeteink, nem pedig a képességeink határozzák meg emberi értékeinket. Tetteink gyökerei viszont rendkívül mélyen vannak a múltunkba elásva. Egyedül kevésbé tudunk eligazodni magunkon, de ha beszélni tudunk múltbéli keserveinkről, már megtettük az első lépést, hogy megszabaduljunk bizonyos mértékig lelki nyűgjeinktől. Fordítva is igaz a dolog: minél többet tudunk a társunkról, annál kiszámíthatóbb, annál szerethetőbb.
5., Ne fukarkodjunk a dicsérő szavakkal, különösen, ha a másik meg is érdemli. A biztató, elismerő, vigasztaló szavak még annyiba sem kerülnek, mint az indulatos, ingerült, barátságtalan jelzők. A szép szavak érdeklődést, hálát, mosolyt szülnek. Egy kedves pillantás már boldogít, mely fokozható, ha a párodat meg is érinted. Még boldogabb az ember, ha ezt ölelés és csók követi, s a legboldogabb akkor, ha a simogatás már tetőtől talpig ér, s néhány percre a menyországba is felemelkedtek. Ez a köszönet legszebb formája.
6., A legkisebb apróságot se felejtsük el megköszönni, fejezzük ki örömünket, elégedettségünket. A jó szó, a köszönöm újabb jó tettekre sarkall.
7., Ne feledkezzünk meg közös ünnepeinkről. A házassági évforduló, a név- és születésnapok mellé felvehetjük a nővé válás (az első menstruáció); az asszonnyá válás (az első intim együttlét) ünnepét is. Gyermekeink születése egyben anyává, illetve apává válásunk napja is, megérdemel a társ is egy szál virágot, apró ajándékot, de legalább egy köszönő szót mindenképpen. Az ünnep formáját és tartalmát tegyük változatossá, legyen emlékezetes egy-egy ilyen délután.
8., Hétköznapjainkat is tegyük játékossá, humorossá. Mindenkiben ott lapul az örök gyerek, csak sokan nem engednek teret neki, komolytalannak tartják. Nem kell ahhoz különleges alkalom, hogy kellemes meglepetést okozzunk a másiknak. Időnként jöjjön vissza a gyermekkor, az örök fiatalság.
9., Bár az intim együttlétekhez a késő esti órák a legalkalmasabbak, ne ragaszkodjunk naptárhoz, szigorú beosztáshoz. Csak akkor mondjunk nemet a másiknak, ha nagyon alapos ok kényszerít rá. Mondjunk igent abban bízva, hogy hamarosan nekünk is megjön a kedvünk hozzá. Ha megvan a közös akarat, akkor bárhol és bármikor találjuk meg egymást. Legalább hetente egy estét, havonta egy hét végét, s évente egy hetet csak magunkra, a négyszem közti együttlétre szánjuk. Ne maradjon el a virág, egy-egy apró ajándék, az illatos gyertya, a sejtelmes fények. Akkor és ott csak és kizárólag a másikra figyeljünk.
10., Ha társunkat magába zárkózónak, szomorúnak látjuk, de még nem képes róla beszélni, üljünk az ágya szélére, s néma társként legyünk mellette. Az sem baj, ha elszunyókál, mi álmában is segíthetjük a pozitív gondolatainkkal, egy érintéssel, egy mosollyal, szerető kisugárzással.
